Gamers blog

Baszdki... Nem hittem volna, hogy megélem ezt a napot... Igazából még mindig nem gondolom magam méltónak eme műalkotás értékelésére... De mindennek eljön at ideje... Lássuk csak... Íme a GTA IV az én szemszögemből:

Sokan nem hittek nekem, mikor azt mondtam, a Saboteur grafikája eléggé bugpumpa. Itt az ÉLŐ bizonyíték:

 

Első Bug

 

Második bug



Harmadik bug

Na ugye... Hinni is kéne a gémernek! xD

Azt mondtam, a főszereplő nevét nem tudjuk... Ez egy HAZUGSÁG! A neve: Sean <- Csak az jelölje ki, aki nem akarja végigjátszani a játékot.
Irishman (ehm) unokabátyja neve: Jules <- Szintén aki nem akarja végig nyomni.
Úgyhogy ezt elbasztam, bocsánat!
Ja, és a Sobuq Pacz Bugláda legyen veletek! Sz'asztok
(ui.: Kicsit bepiáltam)
 

Először is egy gameplay video: 
 

Grafika:
Hát nem is tudom mit mondjak róla, elég egyszerű kis 3D-s worms klón, a pillangók repkednek, a tereptárgyak és a fegyerek jók úgy ahogy vannak, és a kukacok aranyosan meg lettek csinálva.
 

Hang:
Nem sok hang van a játékba, de van köztük vicces pl a bárány hangja, vagy amikor meghalnak a kukacok, de ezt döntsétek el ti. :)

Fizika:
A fizika nem is olyan rossz. A vízben meghalnak a kukacok, a robbanástól el is repülnek, ami csak tud az pattog (csak a gránát néha földbe ragad), az egyetlen negatívum talán az, hogy nem rombolódik a terep, úgy mint az igazi worms-ben.


Mesterséges Intelligencia:
Ez a játék gyengéje. Csak ketten lehet játszani, és gép ellen nem tudsz. De viszont a random generátor egy teljesen véletlen terepet hoz létre, véletlenszerűen elhelyezett tereptárgyakkal és aknákkal. És a másik jó oldala a MI-nak, hogy úgy mint a régi worms-ben, itt is hullanak le az égből dobozok.

Összesítésben ez nem rossz játék, ha unatkoztok vmelyik haveroddal és nem tudtok mást csinálni.

Grafika: 7/10
Hang: 3/10
Fizika: 8/10
MI: 5/10

Össz: 23/40

Végülis ha jól számoltam 58%-ot kapott ami, hát finoman szólva közepes.

Köszönöm, hogy végig olvastad, és jó játékot kívánok, hiszen a játék ingyenes.

IDE kattintva le is töltheted.

Hay Guyz!
Most a MoH Airboure-t fogom nektek bemutatni.

Történet:
Egy ejtőernyőst alakítunk a második világháborúban, akivel a leghíresebb hadműveletekben vehetünk részt amiben az ejtőernyősöket bevetették. A történetet nagyjából itt ki is végeztük.

Történet:
+Nagyon egyszerű és jó

Grafika:
NAGYON SZÉP! Megmutatja, hogy mit ki lehet hozni az Unreal Engine 3-ból.A robbanások szépek,tükröződések is jó(már ami van), a fegyverek és a tereptárgyak szépen kivannak dolgozva.

+Nagyon szép
-Szerintem nincs rossz oldala

Játékmenet:
Ahogy a történetnél elmondtam, hogy minden bevetést úgy kezdünk, hogy egy repülőben vagyunk amit álltalában lelőnek. Amikor kiugrunk a repülőből megkapjuk a küldetéseinket amiket bármilyen sorrendben elkezdhetünk, tehát a pálya bármelyik pontjárol kezdhetünk.
A különlegessék nagyjából ennyi, ezen felül egy sima 2.világháborús fps.

+Ejtőernyős ugrálás
-Néhol nagyon bugos (főleg a ragdollok)
+Senem hosszú, senem rövid, pont elég.
-Az ai néha, de csak nagyon néha a havasi gyopár szintjén van

Grafika: 5/5
Játékélmény: 4,5/5
Történet: nemtudom nagyon értékelni merthát második világháborús shooter az egész

Ennyi lenne a tesztem remélem tetszett, Sziasztok!
 

Íme SA:MP 99 klán live-ja fogyasszátok egész seggel :D

 

Na jojreggelt! Újfent hagymaagy lennék!
Mostanság sokat játszottam a Saboteur-el, de hogy mi is a "Saboteur"? Elmondom nektek itt és most!

A történet:
A történet elég zavaros, de ki lehet bogarászni egy-két jó részletet!
Szóval: Ez a csávez (Irishman) kinek nevét nem tudom, nagybátyjával, unokahúgával és egy barátjával él egy farmon. Idő közben elfogják őket a nácik, a csávez barátját kivégzik, Irishman menekül vissza a farmra, ahol látja, az egészet elégették a nácik! Unokahúgát kimenti a lángok közül, nagybátyja megdöglik meghal füstmérgezésben. Mikor menekülünk kifelé a farm közeléből Németországba, rájövünk, hogy kitört a II. világháború. Ezek után elhatározzuk, hogy elmegyünk Irishman unokahugának (Veronique-nek) szülőföldjére, Párizsba. Idő közben ide is jönnek a nácik és megpróbálják elfoglalni Franciaországot.
KB. ennyi a történet!

Értékelés (Történet):
+ Sok csavar
- Túl sok csavar
+ Egyedi megfogalmazás
- Kicsit lerágott csont

A grafika:
Gyönyörű. Ennyit tudok mondani! Ahogy a Fekete-fehér részek a színes aspektusokkal váltják egymást, egyszerűen lélegzetelállító! A fekete-fehér részeket igen nagyon kedveltem, ugyanis nem minden sík szürke! A vörös náci zászlók és a lámpák sárga fénye illetve a pislákoló gyertyák vörösen izzó lángjai között tekinthetünk bele az akkori életbe. (ha itt kicsit zavartan fogalmaztam / túl irodalmias voltam, mondd meg kommentbe!)

Értékelés (Grafika)
+ Igazi HD grafika
- Kicsit bugzik
+ A fekete-fehér részek kitűnőek
- Olykor-olykor ez is bugzik.

A játékélmény / játékmenet
Jó. Kicsit keverék. Én nagyon úgy éreztem, hogy 3 (jó) játék keveréke. Melyek ezek? Az Assassin's Creed (a "Szebályok" miatt)
GTA 4 (GRAFIKA!)
Red Faction Guerilla (A zúzhatóság miatt)
De hogy mik a szabályok? Ezek a (hülye) szabályok: Ne fuss, Ne mássz, Ne lőj, Ne plántálj robbanóanyagot, Ne lopakodj! Természetesen nem kapsz instant lefülelést ha pl felmászol egy ház oldalán vagy leraksz egy adag TNT-t. Ha a nácik szeme láttára csinálod mindezt, akkor szarban vagy derékig. Ha látnak a nácik kivégezni valakit, először elkezdenek gyanakodni majd megkúrnak szépen lassan hátulról.
Emellett nem kapunk Achivementeket, de kapunk kioldható "perk"-eket, melyeknek több hasznuk van, mint az Achi-knak. De nem lövöm le az összes poént, mer' még játszátok végig a játékot!

Értékelés (Játékmenet és élmény)
+ GTA-szerű (Mész ahova akarsz) sandbox játékmenet
- A helyek nagy részét a nácik uralják
+ Megfelelő nehézség
- A nácik inteligenciája nem mindig van jelen.

Az irányítás
Egyszerű, könnyen megtanulható. Még a készítők voltak kegyesek és a játékon belül is elmagyarázzák az irányítást.

Értékelés (Irányítás)
+ Könnyű
- Érzéketlen

Végértékelés:
4.5/5
Először azt hittem, hogy egy fos mafia kopi lesz az egész, de végülis az Electronic Arts megint nagyot alkotott.
Ajánlom próbáljátok ki!


Tesztgép:
Intel Core2Duo 3GHz
Palit GeForce GT240 1GB
2GB Kingston RAM 800MHz
160GB HDD
TESCO alaplap (xD)

A vallási fanatikusok által vezetett Covenant, miután a belső földi kolóniákat már leigázta, Reach felé fordította figyelmét, és egy 314 anyahajóból, több százezer siklóból és pár milliónyi katonából álló sereget küldött a stratégiailag rendkívül fontos -- és nem utolsósorban egy Forerunner ereklyét őrző -- bolygó bevételére, s csak úgy mint a japánok 1941-ben, figyelmeztetés nélkül kezdték meg a támadást, majd alig egy nap leforgása alatt győzedelmeskedtek. Nem beszélhetünk azonban egy komplett mészárszékről, hiszen a 300 ezernél is több földi katona mellett számos spártai is részt vett a hősies védelemben, együttes erővel pedig komoly károkat okoztak a Covenant hadigépezetben. Óriási csaták alakultak ki a felszínen és a világűrben egyaránt, ezen ütközetek pedig természetesen a játékban is elénk tárulnak.

A fejlesztők rengeteget dolgoztak azért, hogy a Halo 3-ban és az ODST-ben használt öregecske grafikusmotor alkalmas legyen a Halo-univerzum egyik legnagyobb eseményének bemutatására. Az alapoktól kezdve mindent átírtak, hogy jobban és gyorsabb fusson a motor, a képeket elnézve pedig nem hiába dolgoztak a szakemberek. Az új eszközzel szebb effektek, az eddigieknél jóval élesebb textúrák és részletesebb karaktermodellek jeleníthetőek meg, de ami a legfontosabb, hogy egy időben több egység lehet a képernyőn. Az egyik jelenetben 40 gyalogos és 20 járműves egység vesz majd részt, de hogy igazán izgalmas legyen a dolog, ehhez adjunk még hozzá pár spártait is. 
 

Noble Team, szolgálatra jelentkezik!

A Reach központi szereplője a hat fős, minden helyzetben bevethető Noble Team, melyben mindenkinek megvan a specialitása s ebből fakadóan a csapatban betöltött szerepe, melyet Carter-A259, (Noble One), a brigád keménykezű vezetője koordinál. Van aki a lopakodáshoz ért, van aki a nehézfegyverekhez, de van olyan is, aki a távcsöves puskához, és olyan, aki a közelharchoz -- az egyetlen kakukktojás a csapatban, akinek a szerepét nem lehet egy mondattal leírni, az az általunk irányított hős.

Az akció közben meghalt Thom-293 helyébe lépő SPARTAN-B312, -- vagy ahogy a játékban szólongatni fognak, Noble Six -- háttere és katonai tudása ismeretlen, de jó okkal van ez így. Ezt a spártait ugyanis, ellentétben az előző játékokkal, személyre szabhatjuk. Eldöntethetünk, melyik nemet képviselje, hogy nézzen ki a páncélja, és az is rajtunk múlik, hogy milyen különleges, a csatában nélkülözhetetlen képességei legyenek. Azt azonban sajnos még nem tudjuk, hogy a játék elején hozott döntések miként befolyásolják a történetet (ha egyáltalán), de az biztos, hogy a képességek kiválasztása kulcsfontosságú szerepet játszik majd a küldetések során. A Bungie ugyanis szakított a sorozat eddig kevés extrát tartalmazó -- mondhatni fapados -- játékmenetével, és egy rakás újítást vezetett be, melyek javarészt a katona páncéljához köthetőek.
 

A ruha teszi a katonát

Az ötös szériába tartozó MJOLNIR (Tór legendás kalapácsa után) páncélt kiegészítők egész sorával láthatjuk el, melyek nagy része csupán esztétikai célt szolgál, de van öt modul, ami aktív szerepet tölt be. Ezek segítségével egy rövid időre láthatatlanná válhatunk, vagy extra gyorsaságra tehetünk szert, továbbá a levegőbe röppenhetünk, egy rövid életű hologramot hozhatunk létre az ellenség megtévesztésére, illetve (a személyes kedvencemmel) az Armor Lockkal a karakterünk lecövekel, majd egy időre sérthetetlenné válik, valamint a képesség kikapcsolása után egy energiahullámot is kibocsát, ami a közelben lévő ellenfeleket, járműveket és minden egyebet ledönt a lábáról.

A kiegészítőket a kampány során szépen sorjában szerezzük majd be, ezzel lehetőséget biztosítva arra, hogy kipróbáljuk mindegyiket, és ugyanez a helyzet a fegyverekkel is, igaz itt egy kicsivel több időre lesz szükségük. A Bungie négy új játékszert vezetett be, illetve a már ismert mordályokat is átalakították itt-ott, pont annyira, hogy szokni kelljen a kezelésüket. Az összesen 11 fegyver- és a kétféle gránáttípus azonban elsőre kevésnek tűnhet, de higgyétek el, bőven elegendőek az élvezetes és kiegyensúlyozott csatákhoz. Érdemes mindegyiket még a kampány során kipróbálni, ráérezni, melyik passzol leginkább a stílusunkhoz, hiszen a későbbi multiplayer csaták során minden, a szólista módban szerzett tapasztalatunkat be kell vetni. 
 

Viszlát szabadidő

A Halo: Reach -- és minden Halo-játék -- sava-borsa a multiplayer mód. A második rész egyes egyedül életben a tartotta az eredeti Xbox Live-ot éveken át, a Halo 3-mal pedig ma is ezrek játszanak, a fejlesztőknek ezért nagyon körültekintően kell eljárniuk, hogy a rajongók kedvére tegyenek, de ugyanakkor, elkerülve az újabb hőzöngést, mutassanak valami újat is. Kész szerencse, hogy a Bungie tapasztalt vén rókákból áll, akik örömmel vállalták a kihívást, és sikerült is alaposan felkavarni a széria állóvizét.

Követve a divatot bemutatkozik a kasztrendszert, vagyis a meccsek előtt egy előre meghatározott kitt kiválasztásával kezd a játékos, mely meghatározza a csapatban betöltött szerepét. Ez lehet támogató, repülős egység, vagy akár egy lopakodásra berendezkedett kaszt. Továbbá egy látványos, de taktikailag előnytelen (a játékos védtelenné válik a mozdulatsor végéig) kivégző animációt is beépítettek, illetve új, izgalmas módok is csatlakoztak a szokásos Deathmatch, Team Deathmatch és Capture The Flag trióhoz -- szám szerint öt:

 

A multiplayer meccseinket egyelőre ismeretlen számú pályán bonyolíthatjuk le, melyek méretüket és stílusukat tekintve széles spektrumot fednek le, ám ha valaki úgy gondolja, hogy tud jobbat is, mint Bungie pályatervezői, bevetheti magát a Forge World nevezetű kis csodába.
 

Az építész te vagy

A 2007-ben bemutatott Forge pályaszerkesztővel először készíthettünk konzolon egyedi arénákat, és tökéletesen elégedettek lettünk volna, ha a Reachben különösebb módosítások nélkül megkaptuk volna ugyanazt -- ám a Bungie maximalista. Elkészítették a Forge Worldöt, egy hat pálya befogadására képes kis birodalmat, melyben szabadon garázdálkodhatunk. Mérettől és játékmódtól függetlenül bármilyen pályát összehozhatunk, ráadásul a felhasználóbarát kezelőfelületnek hála a legapróbb részletekre kiterjedően alakíthatjuk a kreálmányunkat. Beállíthatjuk a fegyverek helyét, a tereptárgyak viselkedését, de még azt is szögre pontosan megadhatjuk, hogy egy ágyú mennyi fordulhat. A munkánkat pedig természetesen megoszthatjuk a játékos közösséggel.
 

Bevetésre készen

Egy kicsit hosszúra sikeredett az előzetes, de ez is jól mutatja, mennyi mindent tartalmaz a játék. Van egy remek, rengeteg drámai momentummal kecsegetető történet, egy gyönyörű környezet, egy ismerős, de elegendő újítást tartalmazó játékmenet, és egy minden földi jóval megpakolt, lebilincselő multiplayer mód. Na persze mindez csak papíron igaz, hiszen szeptemberig várni kell a teljes játékra, de ha mindent sikerül az ígérteknek és az elvárásainknak megfelelően leszállítania a fejlesztőknek, idén ősszel kevés olyan játék lesz, ami 13.000 forintért több szórakozást tudna nyújtani.

A Call of Duty-széria legújabb darabja eddig nem nagyon hallatott magáról, ám ma végre megérkezett egy friss videó.

Már jóval a Gamescom indulása előtt felbukkant egy video az interneten a Bioshock legújabb részéből, s miután megtekintettük, minden "tudásunkat" bevetettük, hogy beverekedjük magunkat a 2K Games standjának falai mögé. Miguel nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően végül sikerrel jártunk, és lehetőségünk volt megtekinteni egy jó negyedórás bemutatót, ahol egy vezető fejlesztő játszott a készülő programmal...
 

Mielőtt belekezdenénk a látottak ecsetelésébe, muszáj megemlíteni, hogy a 2K Games minden alkalommal hihetetlen figyelmet fordít a külsőségekre. Mindez nem csak abban jelentkezik, hogy jellemzően az ő standjaikon találkozhatunk a legszebb hoszteszekkel, de a játékok prezentációjára is nagyon odafigyelnek. A Bioshock: Infinite bemutatója például egy, az 1910-20-as évek stílusában berendezett szobában kapott helyet, korabeli stílusú plakátokkal a falon, csillárral, hatalmas szőnyeggel, eszméletlenül kényelmes, robosztus bőrfotelekkel. Mintha egy száz évvel ezelőtti szalonban lettünk volna, és mindez még semmi a bemutatott játékhoz képest...

Kezdésnek mi is megtekinthettük a már korábban emlegetett videót, aztán az egyik fejlesztő kontrollert ragadott és egy jó tizenöt perces bemutatót tartott, amiben szinte a játék összes jelentős eleme fontos szerepet kapott. Lássuk most ezeket szépen sorban!

Főhős és történet

A korábbi hírben már volt erről szó, szóval csak röviden: a 20. század első évtizedének végén járunk, hősünk egy leszerelt és lecsúszott ügynök, akit egy ismeretlen kér meg arra, hogy keressen meg egy Elizabeth nevű lányt, aki állítólag a 10 éve eltűnt, és most a Columbia nevű helyen tartózkodik. Hősünk elvállalja az elsőre lehetetlen tetsző feladatot (ugyanis a "város" eltűnt), ám hamar kiderül, hogy nem az a nehéz feladat, hogy eljusson Columbiára, sokkal inkább az, hogy élve meneküljön el onnan a különleges képességekkel rendelkező védencével együtt...
 

A helyszín

Ahogy azt Obo kolléga egy korábbi hírben már megszelőztette, a Bioshock: Infinite egy Columbia nevű helyen játszódik, ami egy hatalmas város (állam?), amely a levegőben lebeg, gigantikus hőlégballonoknak köszönhetően. Columbia nem egyetlen hatalmas terület, hanem több lebegő városrész, amelyek egy sajátos közlekedési rendszerrel, egy "kézi vasúttal" vannak összekötve. Ez a rendszer úgy működik, hogy egy, a kezünkre erősített szerkezet segítségével kell rákapaszkodni a "pályára", aztán már száguldhatunk is át az egyik helyről a másikra. Columbia legalább annyira egyedi és stílusos, mint annak idején a vízalatti Rapture volt a Bioshock első felvonásában, azzal a jelentős különbséggel, hogy ez a város még ereje teljében van, nincsenek romok, és mivel az égben vagyunk, mindent beragyog a nap, minden csillog, minden fantasztikusan, már-már lélegzetelállítóan néz ki. A grafika egész egyszerűen lenyűgöző, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy tátott szájjal bámultuk a bemutatót, a macskaköves, szűk kis utcákat, a szépen berendezett kocsmát, a virágokkal, fákkal díszített tereket, a lebegő városrészeket és a hatalmas épületeket...

Az ellenfelek

Akárcsak a Bioshockban, itt is többféle ellenféllel kell majd szembenéznünk a kalandjaink során. Legalul lesznek Columbia patrióta, fegyvermániás lakói, akik egy rossz szóra nekünk ugranak, aztán lesznek a kisebb bossok, akik a környezet adta lehetőségeket vetik be ellenünk (például hatalmas lövedékeket lövő légvédelmi egységeket), aztán jönnek a Big Daddy szintű hatalmas, emberi szívvel rendelkező robotok, és ezzel még nincs vége, ugyanis még náluk is van nagyobb, a hatalmas sas formájú robotszerű lény, akinek az a feladata, hogy elkapja pártfogoltunkat, Elizabethet.
 

Fegyverek, képességek

A Bioshockban már jól bevált dupla harcrendszer (fegyverek + plazmidok) visszatér a Infinite-ben is, tehát ismét adott a taktikus küzdelem. Használhatjuk a fegyvereinket és a képességeinket felváltva, a bemutatóban volt távcsöves puska, shotgun, és főhősünk meg tudott idézni veszett varjakat, és volt telekinézis is, amivel még a légvédelmi lövedékeket is vissza lettek küldve a feladónak. A bemutatóban volt hordódobálás is -- úgy tűnik, hogy gyakorlatilag bármit elhajíthatunk majd, ami a kezünk ügyébe kerül. Persze ez kevés lenne egy új játékba, így bónusznak itt van nekünk a különleges képességekkel bíró Elizabeth, akivel együttműködve, könnyebben tudjuk majd legyőzni az ellenfeleinket. Csak a példa kedvéért: a bemutatóban egyszerre több ellenfél támadott a hősre, ekkor Elizabeth megidézett egy esőfelhőt, ami pocsolyát csinált, mi pedig egyetlen villámlövéssel szépen mindenkit elintéztünk, aki a tócsában állt. Vagy ott volt több robbanó hordó, amit Elizabeh összegyúrt, a játékos pedig telekinézissel nekihajította azt egy hídnak, ami összeomolva magával rántotta az egyik hatalmas robotszörnyeteget...

Az talán már ebből a kis összefoglalóból is látszik, hogy a Bioshock: Infinite nem egy újabb rókabőr lesz, mint a Bioshock 2, hanem egy vadonatúj "folytatás", ami teljesen új helyszínnel, új hősökkel, ellenfelekkel, és egy újfajta játékmenettel várja majd a játékosokat. A Irrational Games szakemberei szerint egyelőre nincs kooperatív és multi, teljes erővel egy ütős szólista élményre koncentrálnak, akárcsak a Bioshock első részében.
 

Hazánkban valamikor november elején kerül forgalomba az Xbox 360 legújabb kiegészítője a Kinect, ám a PC Guru szerkesztőségének már most, augusztus közepén lehetősége volt kipróbálni a mozgásérzékelő szerkezetet, amelynek köszönhetően kontroller nélkül irányíthatjuk a videojátékokat. Az eseményről videót is forgattunk, hogy ti is láthassátok, miképp is működik ez a 3D-ben érzékelő szkennertechnika... 

Helloka!
GMST killertank vagyok. Én is csatlakoztam a gamerekhez. Majd ha suli után néha lesz időm én is irok bejegyzéseket :) jó szórakozást kivánok!

(utóirat: a billentyűmön nincs hosszú i)

Szevasztok!
Victory21 vagyok és amit látjátok (sajnos) megint 1 hónapja nem frissült a blog és ez 1 kicsit már sok!
   Úgyhogy szerkesztőtársaim nem csak azé hívtalak meg a blogra titeket h. vakarjátok a seggeteket és várjátok a sült galambot a szátokba hanem jó lenne ha már írnátok valamit a blogra basszameg -.- :@!

Mindegy itt 1 cool zene a www.beemp3.com zeneletöltő oldalról sztem faxa:

 

	Evanescence - Bring Me to Life .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Befutott a Fallout: New Vegas E3-ra készített videója.

KIHALTUNK? Emberek! Nem volt bejegyzés 6.11. óta. Mi történt itt?

Ugye mind ismerjük a "híres" (vagy inkább hírhett) Mesterlövész c. játékot.
Hát ez Garry Newman-ben is nyomot hagyott... Íme:

Csak hogy a teszt után tisztába legyetek a játékmenettel!

Szevasztok! Errefelé hagymaagy, és le szeretném írni a véleményem a Stubbs the Zombie c. játékról!

DE!
Nem régóta játszom (2-3 napja), úgyhogy ha valamit elb*szok, később kijavítom.

Akkor kezdjünk is bele. Mit is lehet elöljáróban elmondani a játékról? Hát azt, hogy ROHADT JÓ! Én mindigis hiányoltam az efféle játékokat, hogy zombival az ember ellen... Szerintem már mindenki unja ezt a "stock" megoldást, hogy "Ember vagy, lőjé' zombit"... Most ez megfordult, és így hangzik: "Zombi vagy, egyé' emberi agyat!"

Mikor átlépjük a Tutorial részt, egy tanácsot ad a játékosnak: Have fun, eat brains! Ez annyit jelent, "Szórakozz jól, egyél agyat!" De ennél többről is szó van itt...

A TÖRTÉNET:
Stubbs, a főszereplő szerelmes lesz egy Maggie Monday nevű kisasszonyba, de Maggie apja nem éppen kedveli Stubbs-t, ezért meggyilkolja, és elássa az erdőben. Időközben Maggie apja várost épít az erdő helyére, ahol éppen Stubbs is nyugszik... vagy nem...
Szóval Stubbs felébred álmából, és ugyan hol? Há' pont a város közepén.
Első terve az, hogy lerombolja Punchbowl városát. Időközben rádöbben, hogy szerelme még nem halott, úgyhogy újabb tervet eszel ki: Visszaszerzi Maggie-t, majd együtt lerombolják a várost.

Akkor kezdjük azzal, ami nekem a legfontosabb:
AZ IRÁNYÍTÁS:
+ Az irányítás könnyű, letisztult, érthető.
- A járművek irányítása pocsék. A nem légpárnás járművek (pl.: Traktor) folyamatosan megakadnak mindenben. A légpárnás járművek nagyon csúsznak. Nem egyszer történt meg velem, hogy egy hajtűkanyart próbáltam bevenni egy légpárnás... szarsággal, és a falnak csapódtam.
Összesítve: 4/5

A GRAFIKA:
A grafika nem rossz, ahoz képest, hogy:
1) 2005-ös játék
2) A Quake 1 Engine-jét használja
Szóval:
+ Kidolgozott, szép, igényes grafika, nem látszik meg rajta a Quake Engine.
- Hát... Negatívumként azt tudnám felhozni, hogy:
  1) Nincs meganimálva, ahogy Stubbs rágja az emberek agyát
  2) Nagyon feltűnő, hogy mikor Stubbs fogai bevásódnak az emberek agyába, az ember model lecserélődik.
Összesen: 4,5/5

A HANGOK ÉS A ZENE:
ZENE:
Zene nem sok van a játékban. Össz-Vissz három helyen hallható muzsika:
1) A főmenüben
2) A légpárnás járművekben
3) A rendőrfőnökkel vívott "csatánk" közben.
HANGOK:
+ Minőségi, kidolgozott hangok, néha undorító szutyogás, hörgés, büfögés is hallható
- Néhol viszont (néhány halálhörgés) elég gépies, ahogy hangszínt változtatnak az emberkék.
Összesen: 5/5

A HANGULAT:
A játék hangulata... Izé... Furcsa... Úgy értem, aki szereti a morbid humort, esetleg akinek tetszett a Postal 2, annak feltétlenül be kell szereznie ezt a játékot.
+ Humoros, én (személy szerint) majd szétröhögtem magam a "víztározós" résznél.
- Sokak viszont monotonnak találhatják az emberi koponyák kettéharapását.
Összesen: 4/5

VÉGSZÓ:
Végtére is szerintem nem rossz játék, én jót szórakoztam rajta.

Összesítés: 4/5

u.i.: Ha a játék végére érek, ígérem, többet mondok róla!
 

Szevasztok! Csak el akartam mondani, új netet kaptam... vettem... vagy ilyesmi...
Na mindegy... Lecseréltem a szar 100Kb/s (bleh) Internetet egy 5Mb/s-es (yay) netre... (T-Online got lol'd) uh. több videó és egyéb lesz tőlem... STBSTBSTBSTBSTB... (blahblahblah) és...

ENNYI!

Itt a videó:

A videó KURVA RÉGI! (Akkor még nem volt Tricking mod, PK40 stbstb...)

Első BUG! (Movie Makerrel...)

Második BUG (Movie Makerrel)

UI.: Ígérem, a következő videóim Sony Vegassal lesznek vágva!

Először is:

-Mi az: kicsi, szőrös és kering a föld körül
- >>>MŰHÓD<<< -

Másodszor:

-Nevem hagymaagy, és NEM vagyok egy blogger-típus... Sz'tem... Inkább KOCZKAAAAAA! (LOL)

Cső mindenkinek. Itt egy régi videótesztem:

 

Itt van 1 gameplay az előbb leírt BF2-ről egy (szerintem) elég nehéz mapon 2 részben:
 

Itt az első rész

és itt a 2. rész:

A svéd illetőségű DICE Európa egyik vezető játékfejlesztő cége. ’88-as alakulásuk után először flipper, majd rally-játékokkal kápráztatták el a nagyérdeműt, végül a Battlefield 1942-vel nyerték el végleg a halhatatlanságot. A stockholmi központ mellett van egy kanadai stúdiójuk, és nemrég magukba olvasztották a Desert Combat modot készítő Trauma Studiost is.
Most végre elérkezett a várva-várt pillanat; kézhez kaptuk a végleges verziót (és beindultak a szerverek is, mert a sajtóverziót csak igen gyéren látogatott tesztszervereken lehetett nyomni). Bár eleinte nem gondoltuk volna, képes volt számtalan újításával ismételten padlóra küldeni minket. Régóta vártunk rá, reménykedtünk, hogy jó lesz – de a végeredmény még így is minden képzeletünket felülmúlta. Pár óra játék is elegendő volt ahhoz, hogy levonjuk a következtetést: megérkezett a 2005-ös év akciójátéka! Gyönyörű, változatos, s mindenek felett roppant hangulatos programot ismertünk meg a Battlefield 2-ben, melynek szemérmetlen agyonajnározásáról olvashattok most pár oldalt…

Más világTIPP: A Battlefield 2 grafikája gyönyörű – nem véletlen, hogy ehhez megfelelő gép szükségeltetik. Ez olyannyira igaz, hogy a BF2 nem indul el, ha GeForce 4 kártya van a gépünkben (ez nem támogatja az 1.4-es shader effekteket), és bizony ez sokaknak okozhat gondot. Ugyan némi hackeléssel rábírhatjuk a programot, hogy így is működjön, ám a brutálisan lebutított látvány miatt így igen hamar abba fogjuk hagyni a próbálkozást.

Először az alapokról, hátha valaki csak most kap kedvet a Counter-Strike után kipróbálni valami igazán jó, csapatközpontú multiplayer akciójátékot. A Battlefield 2 az előző részekre épülő taktikus akciójáték, ahol a cél az, hogy az ellenfél csapatának pontja előbb fogyjon el, mint a mienk. Ehhez annyit kell tennünk, hogy minél több kontrollpontot (a pálya stratégiai fontosságú pontjain kitűzött zászlók) tartunk az irányításunk alatt. A három játszható oldal közül minden térképen kettőből választhatjuk ki a számunkra szimpatikust; az USA, a MEC (Közel-keleti Egyesült Erők), illetve a Kínai Népköztársaság szerepel a választható felek között. A játszható hadseregek között számottevő különbséggel nem fogtok találkozni, bár a MEC fegyverei valamennyivel hatékonyabbnak tűntek számunkra (az AK-47 és a gyorsabban újratölthető sörétes puska kétségtelenül hatékonyabbak, mint amerikai megfelelőik). A pályákon találhatunk jó néhány szárazföldi és légi járművet is, melyekbe beszállva (aztán nem egyedül kolbászolni – megvárni a többieket!) gyorsabban és biztonságosabban juthatunk el egyik pontról a másikra. No meg közben persze gyűjtjük a frageket is…

A játékmenetet érintő újdonságok száma örvendetesen magas az előző részekhez képest. A legfontosabb talán az, hogy a program elképesztően részletes statisztikát vezet rólunk. Azon kívül, hogy megtudhatjuk, ki okozott nekünk legtöbb idegeskedést a játékban folytonos likvidálásunkkal, eredményességünkkel pontokat szerezhetünk, és ennek megfelelően kapaszkodhatunk felfelé a katonai ranglétrán. Ezeknek a rangoknak a segítségével jobb eséllyel indulhatunk a parancsnoki cím megszerzéséért, illetve a szakaszparancsnoki posztért. Ráadásul a második elérhető ranggal hét új fegyvert is engedélyezhetünk magunknak, s így újjáéledésünkkor bármikor lecserélhetjük azokat egy valamivel jobb típusra.

A látványt érintő változásokat szinte felesleges is lenne ecsetelnünk, hiszen hónapok óta érkeznek folyamatosan a döbbenetes animációk és képek, melyek egetrengetően szép játékról tesznek tanúbizonyságot. Röviden szólva a Battlefield 2-t legalább olyan grafikus részletesség jellemzi, mint a korunk egik legnagyobb ászának kikiáltott Half-Life 2-t. A por- és füsteffektek megjelenése egészen eszméletlen, a vízfelületek pedig olyannyira pazar képet festenek, hogy szinte már valóságosnak tűnnek (főként, amikor csónakok fodrozódást keltenek a felületén). Mindezek tetejére a játékosmodellek kinézete és mozgása is eszeveszett módon életszerű. Ha mindehhez hozzávesszük a Havok fizikai motort (a detonációk által keltett lökéshullámban repkedő katonák, vagy a járművek mozgása), az értékelésünk ezen a téren sem lehet más, mint csillagos ötös.



Csak ezután jön egy másik érzékszervünket kényeztető jellemzője a játéknak: a hang – amiről ugyancsak áradozhatnánk pár száz mondatot. Külön hanghatást kaptak a zászlórudakon lengedező lobogók, ahogy az alumínium csőhöz csapódnak a szélben; a katonákon futás közben zörgedezik a felszerelés, valamint minden egyes jármű egyedi hanghatással lett felvértezve (külön hang van arra is, ha mozgatjuk a lövegtornyot, a mellettünk elsuhanó rakétáknak stb.). Döbbenetes hallani, amikor a sugárhajtású repülőgépek elhúznak felettünk, vagy amikor a pilótakabinból meghalljuk, amint beindulnak felettünk a helikopter rotorjai. A grafikával együtt az egész valami leírhatatlan hangulatot kölcsönöz a játéknak, nem túlzás azt állítani, hogy filmszerű élményeknek lehetünk részesei.

A bétaverzióból egyetlen fontos dolgot nem tudtunk meg csupán: hogy milyen és mennyi pályát kapunk majd a teljes verzióban – ezért első teendőnk volt, hogy leellenőriztük ezt. Ennél a pontnál sajnos icipicit csalódnunk kellett, ugyanis a BF2-ben összesen 12 pálya található. Igaz ugyan, hogy méretektől függően (16, 32, 64 játékosnál más-más nagyságú a pálya) máshol találhatjuk meg a zászlókat, egy hónap után nagy valószínűséggel már mindenki megunja a bevetések helyszíneit. Sajnos alapból pályaszerkesztőt sem találtunk a játék dobozában, de bízunk benne, hogy pár hónapon belül kiadják hozzá a BattleCraft 2-t, és készül még egy-két (tucat) színvonalas térkép a játékhoz.


Egyedül is jó!
Hihetetlen volt számunkra, hogy a kifejezetten többszemélyes játékmódra készült Battlefield 2 még egyszemélyes módban is képes földbe döngölni a konkurenciáját. Mint tudjátok, az előző részek csúfosan szereplő mesterséges intelligenciája szinte alkalmatlan volt bármilyen élvezhető játékra azoknak, akik nem rendelkeznek internetkapcsolattal. Még tisztán emlékezhetünk rá, ahogyan harckocsikat sofőrjeik levezették a hidakról, majd az árokból 10 percig képtelenek voltak kijönni. A gyalogosok idegesítően pontosan lőttek, mégis bután mozogtak, képtelenek voltak zászlókat foglalni. Az egész botrányos volt, valljuk be.

Nos, a második részben az MI kiemelkedően jó lett. Társaink megvárnak a járművekkel, ha utasítást adunk nekik. Felszólítanak minket, hogy ugorjunk ki a lángoló helikopterből. A szanitécek gyógyítanak és felélesztenek minket, s úgy választanak felszerelést, ahogy az adott szituáció épp megköveteli (ha például egy tank folyamatosan tüzel egy bázisunkra, átváltanak anti-tank felszerelésre, és elintézik a betolakodót). Ezen felül a harc közben is hasonlóan viselkednek, mint játékostársaink, szinte képtelenség kiszámítani őket. Harckocsikkal megkerülik az épületeket, ha megpróbálunk elbújni mögöttük, szakaszokba állnak és minden veszélyforrásról azonnal értesítik a társaikat. No persze az igazi élményhez csakis interneten játszva jutunk hozzá, amikor is valódi játékosokat sikerül puskavégre kapnunk, mégis meg kell jegyeznünk, hogy a játéknak ez a része is kifejezetten jóra sikeredett.

.

A kommunikáció korszaka
A Battlefield 2 egyik legjobban sikerült része az előző epizódokban eddig nem igazán működő csapatkommunikáció. Először is az egész dolog több szinten működik. A parancsnok, aki a csapat élén áll, utasíthat bármilyen szakaszvezetőt egy bizonyos feladat végrehajtására – akár a Caps Lock billentyűre előkúszó parancsnoki képernyőn, akár egyszerűen harc közben a célkereszttel. Többek közt utasítást adhat támadásra, védekezésre, előrenyomulásra, illetve bizonyos objektumok (például tüzérségi ágyúk) megjavítására. Ezeket a parancsokat a szakaszvezetők aztán elbírálják, hogy kiadják-e az alattuk szolgáló katonánknak. A Page Up illetve Page Down gombokkal válaszolhatunk minden utasításra, és szavazni is így lehet.

Ha az elért rangunk magasabb, mint a szakaszban (ami egyébként legfeljebb hatfős lehet) szolgáló többi játékosé (tehát már beleöltünk a játékba jó néhány órát), mi magunk is szakaszvezetők lehetünk. A szakaszvezetők a T gomb lenyomva tartásával, majd a felbukkanó menüben az egérrel kotorászva kérhetnek a parancsnoktól utánpótlást, vagy tüzérségi támogatást, amely a parancsnoknál azonnal villogó ikonként jelenik meg a térképen. Ezekre kattintva a főnök egy gombnyomással elfogadhatja, vagy elutasíthatja a kérések teljesítését.

Egyszerű bokorugróként sajnos közvetlen kapcsolatunk nem lesz a parancsnokkal, viszont az egy szinttel felettünk álló szakaszvezetőt mi is bombázhatjuk kéréseinkkel, illetve jelenthetünk neki és társainknak veszélyforrásokat a Q gomb lenyomva tartásával. Külön öröm volt számunkra az a tény, hogy az előző részek nehézkes funkcióbillentyűit helyettesítő, roppant könnyen kezelhető rendszer végre kiemelkedően fontos szerephez jutott – hiszen a szokásos nyavalygások mellett a jelentéseink felhívják csapatunk figyelmét a közeledő veszélyforrásokra, melyeket aztán időben megfékezhetünk. Amennyiben jelentjük a látómezőnkbe került ellenséges egységet, az még 2-3 másodpercig villogó piros ikonként nyomon követhető lesz mindenki számára a képernyőn.

Az egészben az tetszett a legjobban nekünk, hogy ha elég közel vagyunk társainkhoz, és ők valamilyen utasítást adnak le rádión keresztül, a beszéd olyan, mintha valóban mellettünk szólna. Hallhatjuk, ha a sebesült katona szanitécért ordít, vagy épp a szakaszvezetőnk rimánkodik felderítésért a felettesénél. Ilyenkor nincs rádiózaj, pontosan úgy hallunk mindent, mintha valóban ott lennénk az események forgatagában. Amikor ez megtapasztaltuk, azonnal leesett az állunk, döbbenetesen hangulatos!

Az előző Battlefield-részeknél partiindítás előtt gyakran felmerült a kérdés: Ventrillo vagy Teamspeak? Ezeknek a játékindítás előtt belőtt beszélgetőprogramoknak a használata alaphelyzetben pofonegyszerű, mégis sokaknak adódott gondja a konfigurálással, vagy a különféle verziók összeegyeztetésével. A Battlefield 2 eljövetelével ez a korszak lezárulni látszik, hiszen – bár nem forradalmi újításként – bekerült a játékba egy saját rendszer, melynek beállítását még az első indítás előtt elvégezhetjük, majd a játékban egyetlen gombnyomással aktiválhatjuk. Segítségével a szakaszok tagjai egymás között, illetve a parancsnok a szakaszvezetőkkel, bármikor élő hangkapcsolatba léphet, amelynek előnyeit felesleges is lenne ecsetelni. Sokkal gyorsabb és pontosabb utasításokat adhatunk bajtársainknak, mindezt nagyszerű minőségben – és persze a harctéri hangulatot a négyzetre emelve.



Szerepünk a harcmezőn
A cél tehát az, hogy ellenfelünk pontjai előbb fogyjanak el, mint a mienk. De hogyan járulhatunk ehhez hozzá, milyen felszereléssel érdemes nekivágnunk a csatának? A játék hét különféle felszerelési osztályból enged választani újjászületési ciklusonként, amikor azt is ki kell választanunk, hogy melyik bázisunkról akarunk elindulni skalpokat gyűjteni. Alapvetően két csoportra oszthatjuk a kasztokat: támadókra (kommandós, rohamosztagos, tankelhárító és mesterlövész), és kiszolgálókra (utász, támogató, szanitéc). Főleg utóbbiak szerepe fejlődött rettentő sokat az előző rész óta – mivel a pályákon már nincsenek gyógyszeres és lőszercsomagok elhelyezve. Ráadásul hasonlóan a gyilkolászáshoz és a zászlók foglalásához, pontot kapunk azért is, ha valakinek ilyen módon segítünk. Külön könnyebbséget jelent, hogy amennyiben ezekkel a szereplőkkel járműben ülünk, úgy a közvetlen környezetünkben álló játékosok és épületek automatikusan és azonnal részesülnek a javításban, lőszerutánpótlásban vagy gyógyításban! Bár a bétatesztben már pedzegettük, hogy az egyes kasztok tagjai milyen fegyverzettel rendelkeznek, az azóta – többek között a DVD-nken is megtalálható játszható demónak köszönhetően – a játékba fektetett több száz óra alapján most további tippekkel is tudunk szolgálni.

Kommandós
A különleges alakulatok tagjai kétségtelenül a játék legveszedelmesebb karakterei. Ha őket választjuk, elsődleges feladatunk az ellenfél tüzérségének és felderítésének megbénítása lesz. A halálos C4 robbanószerrel felfegyverkezve igyekeznünk kell a frontvonalakat megkerülve észrevétlenül eljutnunk térképen jelzett ellenséges objektumokhoz, melyekre erősítsünk két adag robbanószert, és jöhet is a nagy bumm! Felderítés és tüzérség nélkül az ellenfél szinte tehetetlen a zászlófoglalás ellen, sokkal könnyebben besurranhatunk egy-egy bázisukra. Ezen kívül ugyancsak fontos feladat számukra a hidak megsemmisítése, melyekkel alaposan megnehezíthetjük a szárazföldi csapatok előrenyomulását. A hidak lerombolásával elzárhatjuk az utánpótlás érkezését, ráadásul könnyű célpontot jelentenek az ilyenkor arra tévedő meglepetten egyhelyben ácsorgó ellenséges járművek.

Mesterlövész
Nagyobb pályákon szinte esélytelenül indulunk velük, de szakavatott kezekkel remekül szórakozhatunk a lesipuskásokat irányítva. Ha sikerül jó rejtekhelyet találni a pályán, pár jól irányzott lövéssel leszedegethetjük az ellenség bázisán megjelenő katonákat. No persze ez igen nehéz feladat (és a népszerűségünk is hatalmasat zuhan pár perc alatt), ugyanis egyetlen lövéssel kizárólag akkor végezhetünk áldozatainkkal, ha pontosan fejbe lőjük őket. Így ha el is találunk valakit, van esély, hogy azonnal kiszúrnak minket. Ha már nagyon unjuk a közelharcot, kipróbálhatjuk a mesterlövész életmódot, de mivel zászlófoglalásban nem igazán jeleskedhetünk velük, pontjaink számával szinte sosem kerülünk be az első három helyezett közé. Pozitívum még velük kapcsolatban, hogy képesek gyalogsági aknákat elhelyezni a pályán, ami szinte teljesen észrevétlen az ellenfél számára. Zászlóvédelemre hatékony, de sajnos az ilyen csapdákba gyakran beletévednek a kezdő csapattársaink is – ilyenkor meg jön a mínusz pont, rosszabb esetben ideiglenes kizárás a szerverről…

Rohamosztagos
Az előző részekhez képes az ez osztály rettenetesen sokat vesztett hatékonyságából. Főképp az amerikai oldalon igaz ez, de a másik két oldal képviselői is gyengén muzsikálnak a harcmezőn, ugyanis fegyverzetük alig erősebb a szanitécekénél. Valódi előnyt csupán fegyverükre rögzített gránátvető nyújt számukra – mellyel bár nagyobb távolságokra igen nehéz megtanulni célozni vele – képesek lehetnek alaposan felbosszantani a tankokban forgolódó személyzetet.

Utász
A három támogató osztály képviselői közül az utászok a személyes kedvenceink. Az utánpótlási csomagokon kívül egyedül ő képes járművek és egyéb objektumok javítására, amellyel rengeteg pontot gyűjthetünk be magunknak. Új játékba érkezve gyakran láthatjuk, hogy kiszolgáló épületeinket már lerombolta az ellenfél, s ezek nélkül nincs felderítés és tüzérség. Ilyenkor érdemes azonnal elkezdeni ezek megjavítását, ugyanis nemcsak pontot adnak, de a csapat hatékonyságát is növelik (nem beszélve a morálról, hiszen mindig üdítő hallani, ha valami újra működőképes). Ezen felül aknákat helyezhetnek el a pályán, amelyekre ha rátéved valamilyen jármű, az azonnal megsemmisül. Bár csapattársaink számára rikító piros halálfejes ikon jelzi a saját aknákat, mégis gyakran rohannak rájuk az esztelenül száguldozó emberek – ezért érdemes csak akkor elhelyezni azokat, ha biztosan tudjuk, hogy csapattárs nem fog arra tévedni, csak ellenség.

Támogató
Elsődleges feladatuk, hogy lőszerrel lássák el a közelükben tartózkodó egységeket. Mindehhez csupán annyi a teendőjük, hogy kézbe veszik a lőszeres csomagjukat, s így automatikusan mindenki szép lassan feltölti készletét. Ez elég unalmas munka, és mire valaki eljut odáig, hogy lőszerutánpótlásra lenne szüksége, jó eséllyel meghal – ezért leginkább a géppuskájuk miatt fogjuk őket választani. Ezzel a fegyverrel könnyedén bevédhetünk nagyobb területeket is, csupán a túlmelegedésre kell odafigyelnünk (érdemes rövid sorozatokkal operálni).

Szanitéc
A második rész eljövetelével a szanitécek lettek a játék talán legsokoldalúbb szereplői! Fegyverzetük megegyezik a támadó osztályával, bár gránátvető nincs puskájukra erősítve, de kézigránátokkal fel vannak szerelkezve. A legtöbb pontot akkor érhetjük el velük, ha a gyógyítást és az újjáélesztést tartjuk legfontosabb szerepünknek. EÜ-csomagjainkat kezünkbe kapva automatikusan gyógyítjuk a közelben állókat, amely járművekben is azonnal érezteti hatását. Felettébb érdemes velük tankokba ülni, és fedezéket biztosítani a mögöttünk lapuló társainknak, akik harc után azonnal gyógyulnak.

Tankelhárító
Az 1942-ben nem túl közkedvelt osztály rengeteg fejlődésen ment keresztül. Természetesen legfőképp járművek kiiktatásában jeleskedhetünk velük, de automata fegyvereiknek köszönhetően most már közelharcban is megállják a helyüket. Rakétavetőnkkel igyekezni kell oldalról, jobb esetben hátulról bevinni a találatokat, így jóval nagyobbat sebeznek. Ha tüzeléskor lenyomva tartjuk a bal egérgombot, rakétáinkat repülés közben még irányíthatjuk is. Erről sajnos az ellenfél azonnal tudomást szerez, hiszen visító hang jelzi számukra, ha valaki „megvilágítja” őket.


Tökéletes katona
Őszintén bevalljuk, kicsit gondban voltunk az értékeléssel. A legtöbb tesztelt játékkal ellentétben azon kellett törnünk az agyunkat, hogy hol faraghatnánk le pár pontot a tökéletes, 100%-os osztályzatból – mert annyit ugye mégsem adathatunk semmire, már csak a betűméret és az értékelődoboz méretei miatt sem. Először próbáltunk fogást találni a grafikán, ezért betöltöttük az összes pályát, s játszottunk pár percet (na jó, órácskát…). Hiába: a csillogó víztükröződések láttán, majd amikor egy tank elsütötte lövegét mellettünk, és a nyomástól megsüketültünk és a kép elhomályosodott, letettünk arról, hogy belekössünk a grafikába. Ezután jöttek a hangok, melyekről azonnal megjegyeztük, hogy ilyen szuper hanghatásokkal még sosem találkoztunk, így hát maradt a játékélmény. Ott is elbukott a kukacoskodó képességünk, mert jó pár órán keresztül nem tudtunk kilépni a játékból. Csak az a fránya kevés térkép, a szerverkereső hiányosságai, meg a magas gépigény került a negatívumok rubrikájába… Végül beláttuk, a Battlefield 2 tényleg megérdemli az extrém magas értékelést. Ugyanis ezért a játékért érdemes beköttetni az internetet, érdemes venni még némi memóriát, és ezért a játékért érdemes a szociális tevékenységeinket leszűkíteni számítógépünk közvetlen közelébe. Itt vagytok még?! Irány a bolt, aztán a szerverek!